Baekhyun POV
Vasárnap sem éreztem sokkal jobban magam.
Egész nap csak feküdtem. Chanyeol a nemrégen történt rohamomra fogva hagyta
hagy pihenjek, ám én tudtam, hogy semmi köze sincs a rohamomhoz. Inkább érzelmi
háttere volt, mintsem egészségügyi. Persze délután nekifogtam a munkámnak is,
de nem tudtam teljes szívvel végezni a papírmunkát. Érzelmeimet próbáltam
háttérbe szorítani, de nehéz volt úgy, hogy Chanyeol ott legyeskedett
körülöttem.
Este üzentem Kyungsoonak, hogy másnap nem
leszek képes bemenni, és hagytam, hogy ő is egy rohamra fogja
hasznavehetetlenségemet. Sosem szerettem magyarázkodni.
Ám az élet, mint mindig, most is közbeszólt.
Nem hagyott rágódni. Reggel, alig hogy kinyitottam a szemem, Chanyeol
csoszogott be, egyik kezével kócos haját még jobban összekócolva, miközben a
sürgetően berregő telefonomat hozta be. Nem volt időm még arra sem, hogy
mélázva azon gondolkodjam, mit keres nálam Chanyeol. Azonnal a telefonért
nyúltam.
- Ne haragudj, hogy zavarlak pihenés közben –
hadarta sietve Kyungsoo a vonal másik végén. – de nagy baj van. Mimi
lebetegedett, ketten szabadságon vannak, így jelenleg nincs elég alkalmazott az
étteremben. Mitévők legyünk?
Összehúzva emeltem tekintetemet Chanyeolra,
aki megvonta álomittas ábrázattal a vállát. Még jobban összeráncoltam a
homlokom. Odadobtam a telefont a colosnak, aztán előkotortam a jegyzetfüzetem
és vadul írni kezdtem.
- Baekhyun? – szólt bele Kyungsoo aggódva.
- Á, hyung… - motyogta zavartan Chanyeol. –
Baekhyun most… Azt mondja… - dugtam az orra elé a füzetem, - hogy nemsokára
bemegyünk, és hogy addig tartsd a frontot. És még kérdezi, hogy hány
alkalmazott… van jelenleg… bent?
- Azt mondta, hogy elegen vannak bent és
sajnálja, hogy zavart – ásított egyet.
Egymásra néztünk, majd Chanyeol elvigyorodott.
- Gondolom, most akkor bemegyünk az étterembe.
Viszonoztam a vigyorát, mire tátott szájjal
bámult rám, mintha még egy fejet növesztettem volna. Aztán leesett, de már késő
volt.
- Te most… mosolyogtál? – vigyorodott el
ismét. – Naaa, Baekhyun! Csak még egyszer! Egyetlen egyszer!
Kimásztam az ágyból és próbáltam a lehető
legmorcosabban nézni, de ezzel csak biztattam és nem hagyta abba. Az étterem
bejáratáig hallgathattam a hülyeségét, ám mihelyst beléptünk az ajtón, eltűnt
az öltözőben. Meglepetten pislogtam utána. No, fene…
- Minek jöttél be?! – robbant ki a pult mögül
barátom. – Mondtam Chanyeolnak, hogy… Menj haza, Baekhyun!
Kyungsoo nem kerülgette a forrókását… Csípőre
tett kézzel, nevelő tekintetével próbált kiűzni az étteremből, de pechére eszem
ágában sem volt kitenni innen a lábam. Kyungsoo hajlamos volt túlzásba vinni az
aggódást, és inkább dolgozott ő helyettem, minthogy nekem bármi bajom is legyen
munka közben.
Aztán Chanyeol lépett ki az öltöző ajtaján
teljes felszerelésében, majd azonnal a kasszához állt, amint megjelent egy
vendég. Széles mosoly terült el az arcán, ahogy felvette a rendelést. A
mellkasom szorítani kezdett, de ez nem egy roham előjele volt. Csinálni akartam
valamit. Ott akartam állni Chanyeol mellett, ki akartam szolgálni a
vendégeinket. Dolgozni akartam, nem pedig az irodámban ücsörögni és papírokat
rendezgetni.
Nem törődve Kyungsooval az öltözőbe mentem,
hogy keressek magamnak valami köntöst, ám hamar kudarcba fulladt a keresés. Rá
kellett jönnöm, hogy valójában fogalmam sem volt merre vannak a pót köntösök,
vagy, hogy egyáltalán hogyan is kellene nekikezdenem a dolognak.
Frusztráltságomban fölszusszantam, majd meglepődtem saját magamon. Mióta…?
- Ezt keresed? – hallottam meg magam mögött
Kyungsoo hangját.
Megfordultam. Ott állt köntössel a kezében, és
beletörődően nyújtotta felém.
- Ha már minden áron dolgozni akarsz, akkor
tedd, de csak két feltétellel – akasztotta a nyakamba a köntöst. Bólintottam
egyetértés gyanánt. – Egy: maradj Chanyeol mellett. Ő majd segít, ha valami nem
megy, vagy gond van. Kettő: nem nyúlhatsz semmihez a pénztárgépen kívül, oké?
Fölháborodottan ráncoltam a homlokom.
- Nincs apelláta! – szisszent fel. – Vagy ez,
vagy az iroda!
Nemtetszésemül grimaszoltam, de nem
ellenkeztem. Kislattyogtam végül a pult mögé, ahol Chanyeol eszeveszett gyorsan
készítette a megrendelt italokat. Amint észrevett, elmosolyodott, de nem hagyta
abba a dolgát.
- De jó, hogy itt vagy! Megkérhetnélek rá,
hogy két mentás sütit tányérra rakj?
Tehetetlenül meredtem rá.
- Nem olyan bonyolult… - pillantott föl ekkor
a colos. – Ott vannak lent a tányérok, a sütiket meg te is tudod… Á, de-
Felemeltem a kezeimet, majd tagadóan megráztam
őket. Megkerestem a tányérokat, kivettem kettőt, de valahogy úton a pult felé
megbillent a fölső és leesett a földre. Hangos csattanással ripityára tört.
Meredten bámultam a földet, majd kétségbeesetten guggoltam le, hogy fölszedjem,
amikor Chanyeol fölrántott a karomnál fogva.
- Jaj, Baekhyun! – kiáltott föl a tányérra
nézve, aztán ijedten a testemet kezdte szkennelni. – Megsérültél? Jól vagy?
Megráztam a fejem, és próbáltam nem
elsüllyedni szégyenemben, ám ekkor valaki felkuncogott a pult másik oldaláról.
- Új alkalmazott, Chanyeol-shii? – kérdezte a
vendég, egy hosszú, barna hajú lány, tökéletes arccal és sminkkel. Szégyenemben
elpirultam, mintha rajtakaptak volna valamilyen csínytevésen.
- Á, ő ne-
Könyökömet figyelmeztetően az oldalába vájtam
a colosnak, aki halkan nyikkanva elhallgatott.
- I-igen – dadogta zavartan aztán. – Még nem
egészen jött bele. Biztosan ideges…
- Semmi baj. Előfordul az ilyen – mosolygott
rám kedvesen, de aztán ismét Chanyeolt fürkészte csillogó tekintettel. Szinte
felfalta. – Öhm… Chanyeol-shii?
- Ó, á! Egy pillanat és máris kiszolgállak! –
elevenedett meg az óriás. Gyorsan fölseperte a szilánkokat, majd a lány elé
állt és két hatalmas fülével epekedve várta a lány édes szavait.
Nem tudtam nem észrevenni enyhén piros arcát,
rajongástól csillogó szemét Chanyeolnak, és ez valahogy felidegesített.
Füstölögve húzódtam a pénztárgéphez, ahol fizetni kívánó vendégek sorakoztak
föl. Lassan belemelegedtem a dolgomba, de folyamatosan szemmel tartottam azt a
nőszemélyt, miközben saját magamat korholtam féltékenységemért.
Délutánig ott csücsült a sarokban, és zárás
előtt félre hívta Chanyeolt. Idegesen figyeltem őket, ám Kyungsoo elhívott
onnan.
- Ma összetörtél egy tányért – mutatott rá a
tényre, amit azt hittem sikerült eltitkolnom előle.
Ekkor hirtelen Chanyeol
mögém lépett, hatalmas kezét pedig a vállamra tette.
- Ugyan, mikor dolgozott legutoljára a pult
mögött? Persze, hogy kijött a gyakorlatból! Majd belejön!
Végül megegyeztünk Kyungsooval. Otthon egész
este a tányérok pakolgatását gyakoroltam, és sikerült minimálisra csökkentenem
a bénaságomat. Aztán a gondolataim nem hagytak aludni. Folyamatosan arra a
lányra gondoltam, aki félre hívta Chanyeolt, meg a hatalmas tenyerére, amit
azóta is a vállaimon éreztem. Akárhogy is akartam bebeszélni magamnak, hogy nem
számít, nem voltam képes elhinni. Rá akartam kérdezni, de nem mertem, mert
azzal beismernék valami olyat, amit még magamnak se nagyon szeretnék.
Másnap reggel átmentem Chanyeolhoz. Épp be
akartam menni, amikor valami hatalmas puffanással ért – valószínűleg – földet,
majd amit egy sor jajgatás és szentségelés követett. Aggódva rohantam át a
lakáson, és találtam rá az óriásra, aki épp egy doboz csillogó szalaggal volt
beterítve a padlón.
- Ó, hello, Baekhyun – nyögött fel, mikor
félig könyökére sikerült feltámaszkodnia. – Azt hiszem egy doboz megtámadt…
Fejemet csóválva letérdeltem, hogy segítsek
neki összeszedni a szalagokat.
- Épp átakartam menni – motyogta magának azt
gondolva, hogy nem hallom.
Oldalra sandítottam, hogy
lássam a colos arcát, és meglepetésemre szelíd mosollyal szedegette a
szalagokat. Erre én is elmosolyodtam egy pillanatra, ám amikor észrevette, hogy
figyelem, elfordultam és letöröltem a buta vigyort a képemről.
El sem hiszem, hogy úgy viselkedem, mint egy
tini, aki épp a… Megráztam a fejem. Chanyeol csak… Chanyeol. A szomszédom és a
felügyelőm. Semmi egyéb…
Hiba nélkül dolgoztam az étteremben, és örömöm
nem is lehetett volna ettől nagyobb, legalábbis ezt gondoltam egészen addig,
míg meg nem jelent az a lány, aki a múltkor flörtölgetett a colossal. Mikor a
pulthoz jött italt kérni, számomra értelmezhetetlen düh lobbant a mellkasomban.
Ezt már nem bírtam elviselni.
Ahogy egyre többet és többet láttam a lányból
meg a viselkedéséből, annál zsémbesebb lettem. Már-már elüldöztem a vendégeket,
míg nem Chanyeol félrevont, és fel nem tette a legkézenfekvőbb kérdést.
- Neked meg mégis mi bajod? – meredt rám
türelmetlenül. – Ki akarod űzni a vendégeket?
Hevesen megráztam a fejem, már csak azért is,
hogy kitisztítsam. Bár beláttam, hogy tényleg hülyén viselkedtem, de semmi
kedvem nem volt visszamenni a kasszához, így faképnél hagyva a colost,
felkaptam egy rongyot és az üres asztalokat kezdtem törölgetni és rendezni. Ez
egy ideig el is terelte a figyelmem, végül mégis azt a lányt méregettem titkon.
Amikor pedig az utolsó vendég is elhagyta a helyet, és félrehívta Chanyeolt
ismét, már tényleg nem bírtam.
Kár volt hitegetni magam. Igenis megkedveltem az
óriást, akár tetszett ez, akár nem.
Aznap este viszont nem éreztem úgy, hogy ez
örömmel töltene el. Főként azért is, mert eggyel hosszabb lett az a lista, ami
a megvethetőségemet támasztja alá. Nem elég, hogy néma vagyok, de meleg lettem,
akár a nyári aszfalt.
Negatív kisugárzásomat pedig Chanyeol is szóvá
tette.
- Mégis mi a franc bajod van ma este,
Beakhyun? – baktatott dühösen mellettem. – Egész este ölni lehetett volna a
tekinteteddel, de miután Michellel beszéltem, még elviselhetetlenebb vagy!
Bajod van a barátommal? Féltékeny vagy?
Kimeredt szemekkel gyökerezett a lábam a
betonba.
Nem
lehet, hogy máris rájött volna!
- Figyu. Szívesen bemutatlak neki, ha
tetszett, de nekem a gyerekkori barátom, nem várhatod el, hogy ne álljak szóba
vele! – fújta ki a levegőt, majd egy gyenge, szomorkás mosollyal nézett rám. –
Megértem, ha irigykedsz rám, de segíthetek neked.
Ha lehet még dühösebb lettem.
Nem
lehet, hogy ekkora hülye legyen!
Azonban annak örültem, hogy csak egy barát és
nem egy lehetséges barátnő. Azzal nehezebben birkóznék meg a jövőben…
Végül be kellett látnom, hogy valamit érzek a
colos iránt, ami több a barátságnál. Egyre biztosabb lettem az érzéseimben,
amiket nem volt könnyű elfogadnom, és várhatóan nehéz lesz másokkal
elfogadtatnom, legfőképp Chanyeollal. Minden egyes perccel nőtt bennem az óriás
iránt érzett sokféle érzelem. Szerelemnek nem mondanám, de határozottan pozitív
hatásúak voltak. Ahogy egyre hosszabbodott két rosszullétem között az idő,
ezzel fordítottan arányosan kezdett csökkenni közöttünk a távolság.
Teltek a napok, hetek, hónapok és sokkal
többet mosolyogtunk, és... egyre többször adtam ki akaratlanul hangokat.
Ezekben a pillanatokban mindig megdermedtünk, én bepánikoltam, azonban Chanyeol
hatalmas, boldogságtól terhes vigyorral meredt rám. Képtelen voltam ilyenkor
elrontani a kedvét, ezért visszamosolyogtam rá a lehető leghamisabb
mosolyommal, de belül halálosan rettegtem.

Uuuuuuhhh dejooooo végreee!!! <3
VálaszTörlésImádtam nagyon jó rész lett, Baek milyen ügyetlen volt hahaa. :D édes volt, amikor a Chanyeolnál a dobozos jelemet volt jaj Istenkém mennyire szeretem ezt a ficit. Hahaha féltékenység uuuuhhh mileeeesz juj juj jo jelek juj. XD Azok a hangok ughh annyira kiváncsivagyok mi történhetett régeeeen. És miért pánikol jajjjjj magyarázatot követeleeeeek!! Avagy egy uj részt az is kifizetne. :D legyen joooooo hooooosszuuuuui léégyszii!!<3 aéig várom kérlekkérlek siesssss :*
Bizony :) Sikerült végre! xD
TörlésHát még lesznek meglepik ;) igyekszem majd a lehető legjobban megírni az elkövetkezendő részeket hogy majd lehessen min izgulni :D ;)
szóóóval igyekszem :D nagyon ^^ hogy tudd olvasni :)
kérlek várd az új részt! :3
Szia Bea!
VálaszTörlésÍgéretemhez híven itt volnék. Nagyon megörültem, hogy visszatértél és annak is, hogy sikerültek a vizsgáid :-) most már több időd lesz tovább írni ès befejezni ezt a ficit. Nem mintha várnám, de tudom, hogy egyszer ennek is vége lesz. De ne szaladjunk annyira előre.
A történetben még csak most indulnak majd be az események. Baekhyun már érez valamit Chanyeol iránt. Az még nem világos, hogy Chan melyik csapatban játszik, meg nem is volt semmi olyan megnyilvánulása. Ebből is gondolom, hogy nem egyik percről a másikra fognak egymás karjaiban kikötni. De drukkolok. :-) Kis cuki féltékeny Baek ^^ egyem meg, nagyon édes volt. Még az a szerencséje a csajnak, hogy régi barátja Yeolnak. Így is kiakadtam, amiért annyira sokat volt az étteremben. De úgy tűnt Chan szàmára érdektelen, akkor nem izgatom magam miatta. Csak nehogy össze akarja hozni Baekhyunnal. :-D
Oh, azt is nagyon várom, hogy kiderüljön a nagy titok, Baek némaságának oka. Deeee...kiad pár hangot! Csodás! Èszre se veszi és egyszercsak kibukik belőle egy egész mondat. ^^ Izgatott vagyok *.*
Köszönöm, hogy olvashattam Pusz
Ditta <3
Yuppí! :D Szia!
TörlésÉn is örülök, hogy olvashatom a kommented! Bár ha gyorsabban frissítenék, biztos többet olvashatnám, de hát na xD nem megy az úgy! És én is örülök, hogy vége a vizsgáimnak! ><"
Hmm.... eszméletlen meglátásaid vannak! :D imádom olvasni a kommentjeidet! *-*
Ne aggódj! Hamarosan lesz miért izgulnod ;) Bőőőőőven :DDDD
Köszönöm hogy olvasod és hogy írtál! :D Igyekszem még a héten feltenni egy új részt, bár nem ígérek biztosat ^^" De mindent beleadok!
Addig is puszi :* :D
Szia! Úúúúúristen, hogyhogy nem tudtam előbb, hogy van folytatás?? Omg. Olyan boldog voltam, mikor megláttam :D
VálaszTörlésHogy visszaemlékezzek a történetre, most elolvastam az egészet újra, bár voltak emlékeim, de azért mégis el akartam olvasni megint. És ez az egész így egyben... IMÁDOM EZT A TÖRTÉNETETㅠㅠ
Nagyon kíváncsi vagyok már Baek múltjára, hogy mi lehet az a dolog, ami ilyen mély nyomot, és sebet hagyott maga után. Szerintem haláleset lesz, de nem egy normális elhalálozás, hanem valami durvább dolog... Ah, kíváncsi vagyok nagyonㅠㅠ
Chanyeol-t imádom, hogy is ne imádnám, eleve szeretem, hisz UB-m, és valahogy nagyon megkedveltem a karakterét, mivel nem eltérő nagyon az eredetitől.
És véééégre... Byun Baekhyun beismerte, hogy tetszik neki Chanyeol!!! Jajj Istenem, de boldog vagyok :D Bár nem volt meglepetés, hisz eddig is megvolt köztük a kémia, már csak Chanyeol kell, hogy rájöjjön, ha eddig még nem tette volna meg:3
Nagyon remélem, hogy tényleg nem fog bekavarni az a csaj. És most komolyan... Chanyeol tényleg ekkora idióta, hogy nem esik le neki??? Ah sírok XDDDD
Egyszóval, nagyon nagyon imádom a ficit, és azt, ahogy írsz. Már rég elvesztettem a reményt, hogy lesz folytatás, de hál'Istennek nem lett igazam! Nagyon köszönöm, hogy írod! Igazából alapjáraton a várakozással nem lenne bajom, hisz már több ficinél megszoktam, hogy nem hetente jön a folytatás :D Mindenesetre, jobb későn, mint soha, szóval én itt leszek, várok majd a következő részre! :D Addig is fighting, és jó nyarat kívánok^^
Bocsánat a kései válaszért! Már olvastam hamarabb a kommented, de csak telefonom volt kéznél és azon nem egy sétagalopp bejelentkezni, meg ilyenek! Örülök, hogy működik szegénykém... ^^"
TörlésNos, jobb később, mint soha! A lényeg, hogy olvastad a ficit. :)
A sejtéseid nem rosszak. SŐT! De mindent a maga idejében... :) Elhiszem, hogy izgatott vagy és kíváncsi, de ez benne a lényeg, nem? :D Én legalábbis imádom azokat a történeteket, amiken sokat kell agyalnom, és nem jövök rá már az elején a nagy THE END-re és a csavarokra :)
Naaaaagyon hálás vagyok, amiért írtál! Minden kis apróság, amiről véleményt alkottál, az nagyban segít a folytatásban és sok erőt ad :) Nagyon köszönöm!
Igyekszem a kövi résszel, már folyamatban van. ^^
Jó nyarat neked is addig! :)